A mezőgazdaság is jó érzéssel gondolhat a cementgyárra
Mi a közös egy cementgyárban és egy nápolyiüzemben? Nemcsak az, hogy mindkettő liszt finomságú alapanyaggal dolgozik, vagy hogy sok szálon kötődik az agráriumhoz. Az is összehozza össze őket, hogy jogosultak a Magyar, illetve a Hazai Termék védjegy használatára.
A Magyar Termék Nonprofit Kft. által a Duna-Dráva Cement Kft. (DDC) Váci Cementgyárába, valamint az U és U (Urbán) Édesipari Termékgyártó Kft.-be szervezett gyárlátogatáson ott volt az Agroinform.hu is.
Az ország első tíz hulladékhasznosítója között
„Aki nem járt még cementgyárban, az csodálkozni szokott” – fogadta a váci telepre érkező újságírókat Szarkándi János elnök-vezérigazgató. Ezzel elsősorban a kemence és környéke impozáns látványára utalt, a 100 méter magas hőcserélőre és a többi monumentális berendezésre. Ez most is így volt, ám az igazi rácsodálkozást az váltotta ki, hogy ez a nehézipari monstrum milyen környezettudatosan termel.
A DDC Magyarország első tíz hulladékhasznosítója között van. Több százezer tonna mennyiségről van szó évente. Az ipari, valamint a szelektált és feldolgozott kommunális hulladékokból készített alternatív tüzelőanyagok a szén kiváltására szolgálnak. Az évi körülbelül egymillió tonna cement klinkerhányadának előállításához nagyjából 90 ezer tonna szénre van szükségük, ennek 60 százalékát képesek pótolni ezekkel a másodlagos tüzelőanyagokkal, és ebbe a körbe nem mellesleg a biomassza is beletartozik.
A cementgyár ezenkívül több olyan anyagot is felhasznál, amely más iparágak melléktermékeként keletkezik. Ilyen az erőművi pernye és a reagipsz. Utóbbit a kibocsátott füst kéntelenítési eljárásával nyerik, és a bányászatból származó natúr gipsz helyettesíthető vele. Mindezzel a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében is jelentős szerepet játszanak.
A fenntartható fejlődés és a társadalmi szerepvállalás része a cég filozófiájának: korszerű, környezettudatos műszaki eljárásokat alkalmaznak, jó gazda módjára kezelik a természeti erőforrásokat, és folyamatosan fejlesztik a gyártási technológiát. Tudatában vannak annak, hogy a víz után a beton a legnagyobb mennyiségben felhasznált anyag a Földön. Épp ezért a német tulajdonú vállalatcsoport azt is kutatja, hogyan lehetne csökkenteni, illetve kiváltani ezt a hatalmas volument.
A mezőgazdasági termelés zavartalan
A DDC kommunikációs vezetőjét arról kérdeztük, hogyan fér meg egymás mellett az ipari és a mezőgazdasági termelés. Guth Zoltán elmondta: békésen élnek egymás mellett. Való igaz, hogy a '70-es évek végéig mindent belepő „kiporzások” nehezítették a környék életét. A Váci Cementgyár azóta több modernizációs folyamaton is átesett.
Az akkori technológiának ma már nyoma sincs. A '60-as, '70-es években egy év alatt még több tízezer tonna por távozott gyártás közben, ez mostanra a töredékére, néhány század százalékára redukálódott. Egy forgalmasabb országúton ennek a sokszorosa keletkezik – mondta összehasonlításul. A kemence- és a szűrőrendszer legújabb modernizálása jelenleg is zajlik. Ez egy csaknem
hétmilliárd forintos környezetvédelmi beruházás.
„Mi ennek a finom pornak a gyártásával foglalkozunk, az értékesítéséből élünk, minden olyan por, ami távozik a rendszerből, az gazdasági veszteség nekünk” – tette még hozzá a kommunikációs vezető.
„Körbe vagyunk véve erdővel, szomszédos a tájvédelmi körzet, a vadállomány háborítatlanul él a kőbánya területén, és a mezőgazdasági termesztés is zavartalan” – sorolta a békés egymás mellett élés jeleit. „A technológiánk ma már nincs hatással a mezőgazdasági tevékenységre” – nyomatékosította.
A mezőgazdaság azért is jó érzéssel gondolhat a cementgyárra, mert számára kifejlesztett speciális betonokat is gyártanak. Egyik ilyen „nagy projektjük” a mohácsi vágóhíd volt, ahová csaknem 30 ezer köbméter különböző típusú betont szállítottak. Köztük olyanokat is, amelyeknek állniuk kell „az állati igénybevételt” is. Ők adták egy másik nagy beruházáshoz, a csípőteleki tehenészeti telephez is az „erősen szulfátálló cementeket”, amelyekből az állattartás számára alkalmas betonokat elő lehet állítani. Csakúgy, mint a szennyvíztisztítók építésére, gabonatárolók vagy különböző mezőgazdasági utak építésére szolgálókat. Országszerte több mint ötven betonüzemük van, ezek ki tudják szolgálni a lokális mezőgazdasági célokat is – jegyezte meg Guth Zoltán kommunikációs vezető.
Mint az elnök-vezérigazgató elmondta, nagyon fontos számukra a védjegyhasználat: mind a Magyar Termék, mind a Hazai termék címkére jogosultak, 97:3 arányban. A megkülönböztetés abból adódik, hogy az a termékük nem lehet Magyar Termék védjeggyel ellátott, amelybe Szlovákiából hozott salakot tesznek.
Ugyanolyan technológiával rendelkeznek, mint bármelyik nyugati édesipari gyártó
Az U és U (Urbán) Édesipari Termékgyártó Kft. „csupán” a Hazai termék védjegyet tüntetheti fel finomságai csomagolásán. Az édesiparnak ugyanis több olyan, mással nem pótolható alapanyaga is van, amely nem állítható elő idehaza.
Az 1981-ben egy óbudai lakásból induló családi vállalkozás a folyamatos fejlesztések jóvoltából az ország egyik legnagyobb magyar tulajdonú édesipari cégévé nőtte ki magát. Nápolyiból például 30 tonna a napi kapacitásuk. A 2014-ben átadott rétsági üzemükben jártunk, amelyet három és fél milliárd forintos beruházással hoztak létre. Ebből egymilliárd vissza nem térítendő támogatás volt.
"Ugyanolyan technológiával rendelkezünk, mint bármelyik nyugati gyártó” – felelte kérdésünkre Czaga Ferenc, a cég műszaki vezetője. „Két nagy gépgyártó van a világon, az egyik azé az osztrák cégé, amelyet választottunk. Mivel kellően közel vagyunk egymáshoz, afféle referenciaüzemük lettünk, a legkorszerűbb gépeket kaptuk meg tőlük. Például idekerült a speciális kenőgépük prototípusa, velünk kísérletezték ki, mi hogyan is legyen. Olyan technológiánk is van, amellyel a legkorszerűbbek vagyunk Európában” – avatott be a részletekbe.
A termelésben foglalkoztatottak száma 60 és 70 fő között mozog, bőven tudnának még nagyobb létszámot is fogadni, „de nagyon nehéz elkötelezett munkavállalót találni”.
Nem is feltétlenül kézi munkaerőre, csomagolókra, hanem szakemberekre, gépbeállítókra és karbantartókra volna szükségük. Lesújtó véleménnyel van a képzésről. Akik mostanában végeznek, nincsenek olyan szakmai ismeret birtokában, amit régen még meg lehetett tanulni a középiskolában vagy a szakmunkásképzőben. Úgy tapasztalja, hogy nem a szakmája számára tanítanak, ráadásul már az oktatókkal is baj van, ők sincsenek az új ismeretek birtokában.
A duális képzésben való részvételre vonatkozó kérdésünkre elmondta: eddig még nem volt idejük ezzel foglalkozni. De már fontolgatják, hogy „beszállnak”. Erre még fel kell készülniük, tervezik például „egy kis oktatói központ” kialakítását. Itt fogadnák azokat, akik „ténylegesen is tanulni akarnak, és nem azért jönnek, mert ezáltal szereznek jogosultságot mindenféle támogatásokra”.
Mezőgazdasági termelőkkel nincsenek közvetlen kapcsolatban, a malmoktól szerzik be az alapanyagot. Olyan helyről vásárolnak, amely megbízható, állandó minőségben szállít, és azt a lisztfajtát, amilyent kikísérleteztek.
Az élelmiszer-biztonság és az ezzel kapcsolatos nyomon követhetőség követelményeinek maximálisan eleget tesznek. „Folyamatosan ellenőriznek, auditálnak bennünket a vevőink, a nagy áruházláncok.
(Forrás: Agroinform)
