Exkluzív interjú Daka Zsolttal, a Gyulahús Kft. ügyvezető igazgatójával

Hogyan emlékszik a felszámolás és az újraindulás időszakára?

2012 ősze, a felszámolás és a 2013 elejei újraindulás szomorú, mozgalmas és izgalmas időszak volt a gyulai nagyüzemi húsipar számára. Új reményt jelentett, amikor 2013 januárjában Gyula Város Önkormányzata megalapította a Gyulahús Kft.-t, majd a felszámolótól bérelve az eszközöket februárban újrakezdtük a munkát. Ez egy jól átgondolt elképzelés volt. Amikor megindult a húskombinát felszámolása, az volt a nagy kérdés a város és a gyulaiak számára, hogy milyen módon lehet megmenteni ezt a különleges értéket, szakmai kultúrát, amit 150 év alatt sikerült felépíteni Gyulán. Úgy gondolom, nagyon bölcs döntést hozott az önkormányzat, amikor úgy határozott, hogy létrehoz egy száz százalékban önkormányzati tulajdonban lévő céget, és megpróbálja életben tartani a gyulai húsipart.

Milyen anyagi háttér mellett zajlott le az átmenet?

A gyulai önkormányzat 2012 decemberében munkahelyteremtésre és a munkahelyek megmentésére 1,8 milliárd forint támogatást kapott a kormánytól, majd 2013 őszén 860 millió forintért teljes berendezésével együtt megvette a felszámolótól a gyárat, megvásárolta a termékek gyártásához kapcsolódó jogokat – amelyeket aztán hosszú távra bérbe adott a Gyulahús Kft.-nek –, és átvette a dolgozókat. Csaknem egymilliárd forintot pedig az önkormányzat az így létrejövő Gyulahús Kft. rendelkezésére bocsátott jegyzett tőke formájában.

A város vezetése milyen elvárásokat támasztott a régi-új menedzsmenttel szemben?

Az egyik legfontosabb elvárás az volt, hogy megőrizzük, illetve visszahozzuk a Gyulai csaknem 150 éves tradícióit. A Gyulahúsnak szinte a nulláról kellett kezdenie a gazdasági tevékenységet. A célok között szerepelt a piacvesztési folyamat megállítása, visszafordítása. Mivel a felszámolás jelentős károkat okozott a partnerkapcsolatokban, a legfontosabbnak a beszállítói és a piaci bizalom helyreállítását tekintettük a gyulai húsipar és a vállalat termékeivel szemben. Ezzel párhuzamosan feladatunk volt, hogy a kicsit reményvesztett, demoralizált kollektívát felrázzuk, meggyőzzük magunkat és egymást arról, hogy a gyulai húsiparnak van jövője és érdemes érte dolgozni. Az utóbbi problémát gyorsabban sikerült megoldanunk, a piaci bizalom helyreállítása azonban nagyon hosszú folyamat volt. Megnehezítette a dolgunkat, hogy – érthető módon – a konkurencia azonnal megpróbálta elfoglalni a keletkezett piaci rést. Voltak vevőink, akik elpártoltak, mások szűkebb szortimentet rendeltek, partnereink többsége azonban kitartott a Gyulai mellett. Nem utolsósorban fontosnak tekintettük, hogy megőrizzük a munkahelyeket. 2012 őszén több mint háromszázharmincan dolgoztunk a húskombinátnál, és természetesen lényeges szempont volt a város számára, hogy ezek az emberek ne kerüljenek az utcára, hanem folytatni tudják a munkát, és tovább működjön a gyulai húsipar. A létszám megőrzése is sikerült: jelenleg mintegy 310 dolgozója van a Gyulahús Kft.-nek. 

Hogyan sikerült végül visszaszerezniük a partnerek bizalmát?

Csak úgy tudtunk az egyes piacokra visszakerülni, hogy bizonyítottuk, valóban minőségi termékeket állítunk elő, megbízható szállítók vagyunk, és a cég működése is hosszú távon megbízhatónak tekinthető. Volt olyan partnerünk, amely évekig várt arra, hogy megbizonyosodjék róla, valóban érdemes velünk újra szóba állni és a mi termékeinket rendelni. Így működik a piac: a bizalmat nagyon könnyű elveszíteni és roppant nehéz visszaszerezni.

Visszatekintve az elmúlt öt évre mit érzett a legnehezebben megoldható problémának?

A piaci bizalom helyreállítása és a társaság újbóli növekedési pályára állítása volt a legnehezebb. Azt gondolom, a jövőben is az lesz az egyik legnagyobb kihívás, hogy évről évre megőrizzük a fejlődés, a bővülés dinamikáját.Az elmúlt öt évben melyek voltak a legfontosabb feladatok, amelyeket a Gyulahús Kft.-nek meg kellett oldania?A teljesség igény nélkül: a 2013-as év a megmaradásról szólt, amellett hogy ebben az évben az elsők között nyertük el a hungarikum címet. 2014 a vevői bizalom helyreállításának, a vásárlói bizalmi index növelésének jegyében telt el. Ebben az évben indult el az úgynevezett „Kézműves” termékcsaládunk gyártása és piaci bevezetése. 2015 a stabilitásról és a fejlődésről szólt. Belföldön elértük a felszámolás előtti disztribúciót, és új beruházásokkal sikerült a műszaki színvonalat tovább javítanunk. 2015 az elismerések éve is volt: a Gyulai Kolbász Brüsszelben a rangos ITQI két aranycsillagos elismerésében részesült.

A számok tükrében: évről évre hogyan, milyen ütemben növekedett a vállalat?

Éves szinten folyamatosan négy–nyolc százalék között tudtunk növekedni mind az árbevételt, mind a termelt mennyiséget tekintve. Ez a húsipar átlagához mérten jónak mondható, hiszen az ágazatban sajnos sok olyan szereplő is van, amely nem képes bővülni, folyamatosan zsugorodik. Vállalatunk 2013-ban, az első – nem teljes – évben 30 millió forint körüli nyereséget produkált, ezt 2014-ben 160 millióra növeltük, 2015-ben pedig ötmilliárd forintos árbevétel mellett félmilliárd forintot meghaladó eredményt értünk el. A 2016. évtől a vállalat árbevétele stabilan ötmilliárd forint felett van. A 2017-es évben nyolc százalékkal sikerült bővülnünk a tavalyelőtti évhez képest, a nettó árbevételünk meghaladta az 5,7 milliárd forintot, ami kilencszázalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Az exportértékesítés 2017-ben elérte a 900 millió forintot, ami kétszázalékos növekedés. Tavaly 5200 tonna terméket gyártottunk, ami 370 tonnával több az előző évinél.

Gyula város és a Gyulahús Kft. között a 2013-as cégalapítás óta különleges kapcsolat van…

A városvezetés lát fantáziát a gyulai húsiparban, elkötelezettje az ügynek. Ennek szellemében megtesznek mindent, hogy segítsék a munkánkat. Nagyon jó a munkakapcsolat közöttünk, a város nem fenntartóként, hanem pozitív értelemben vett tulajdonosi szemlélettel támogatja a munkánkat. Bár a cég százszázalékos önkormányzati tulajdonban van, a város a mindennapi operatív működésbe nem szól bele. Az önkormányzat a cég működésének kontrollálására, a menedzsment munkájának segítésére létrehozott egy erős, ügydöntő felügyelőbizottságot, amely részt vesz a nagyobb léptékű, például a fejlesztések irányvonalát meghatározó döntések meghozatalában.

Melyek jelenleg a kijelölt fejlesztési irányok, prioritások?

Az elmúlt öt évben a társaságnak minden évben sikerült eredményt termelnie, a likviditási helyzetünket megszilárdítottuk, olyannyira, hogy folyamatosan jelentős forrásokat tudtunk eszközfejlesztésekre, beruházásokra fordítani. Alapelvünk, hogy a megtermelt és adózott eredmény ötven százalékát minden évben a korábban esetleg elmaradt eszközbeszerzésre fordítjuk, míg a fennmaradó résszel a nagyobb beruházásokhoz szükséges saját erőt teremtjük meg, új gépek beszerzésével növeljük a termelés hatékonyságát, a termékbiztonságot, javítjuk a higiéniai állapotokat. Emellett az egyik legfontosabb prioritásunk, hogy a jelenlegi két telephely helyett egy üzemben állítsuk elő az összes termékünket, vagyis a szárazáru-gyártást a város belső területéről kivigyük a város szélére. A tervek szerint a Kétegyházi úton új beruházással egy környezetbarát, költségtakarékos technológiával működő korszerű üzemet hoznánk létre. A tervezés, illetve a többmilliárdos beruházás anyagi forrásainak feltérképezése folyamatban van. Ha ez a nagyberuházás megvalósul, hosszú távon meg tudjuk teremteni a gyulai húsipar gazdaságos működésének feltételeit.

Milyen az export és a hazai eladások aránya? Külföldön hol a legnépszerűbbek a Gyulai termékek?

Az exportértékesítés aránya az összforgalom mintegy 18 százaléka. A Gyulai termékek leginkább Csehországban és Szlovákiában keresettek, de Angliában is nagyon népszerű a szárazkolbászunk, amelynek pizzafeltétként közel negyedszázados múltja van. Egyre biztatóbban alakul a németországi és a svédországi kiszállítás is. A külpiacokon főleg a kolbászok és a szalámik keresettek, a hazai piacon a kolbász és a Gyulai Májas a legnépszerűbb.

Hogyan alakult a pályafutása a Gyulai Húskombinátban, illetve Gyulahús Kft.-ben?

A húskombinát ösztöndíjával kerültem a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolára, és élelmiszeripari gépészként szereztem diplomát. Ezután hazatértem Gyulára, két évig dolgoztam a vállalatnál műszaki területen, tmk-munka-előkészítőként. Akkoriban a Gyulai Húskombinátnál vágási tevékenység is folyt: vágás, darabolás, csontozás, készítmény- és szárazáru-gyártás, így abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy átláthattam a húsfeldolgozás teljes folyamatát. Aztán az élet elvitt másfelé, tettem egy kitérőt a malomiparba, majd egyéni vállalkozóként vendéglátással foglalkoztam. 2004-ben családi okok és a szakmai „honvágy” miatt döntöttem úgy: visszatérek a húskombinátba. Ismét műszaki területre kerültem, de közben elvégeztem a Budapesti Gazdasági Főiskolát. Beruházási előadóként dolgoztam, ennek köszönhetően mindkét üzemben kaptam feladatokat, így komplexen láthattam a cég működését. Pályázatok bonyolításával is foglalkoztam, amelyekhez kapcsolódó beruházásokat kellett elindítani. 2006 januárjában kaptam bizalmat az akkori vezérigazgatótól, aki kinevezett a társaság műszaki főmérnökének. Ezt a pozíciót egészen 2013 elejéig töltöttem be, amikor a felszámoló minden húskombinátos dolgozónak felmondott. Akkor én már párhuzamosan ügyvezetője voltam – és azóta is vagyok – a Gyulahús Kft.-nek.

Racionalitás, pontosság, kiszámíthatóság – mennyiben tudta hasznosítani az ügyvezetésben ezeket a „mérnökinek” tartott erényeket?

Fontosak voltak ezek az adottságok: két lábbal kellett a földön állni. Biztosan lehet ezt úgy csinálni, hogy jól működjön – a feladat elnyerése után ez volt a legelső gondolatunk. Ez vezérelt bennünket, nemcsak engem, hanem a teljes menedzsmentet, azokat a kiváló szakembereket – többek között a termelési, a gazdasági és a kereskedelmi vezetőket –, akik velem együtt kezdték el a munkát. Mindenki motivált volt, hittünk abban – természetesen a Gyulahús Kft. összes dolgozójával együtt –, hogy meg tudjuk csinálni, és azt gondolom, az elmúlt öt évben végre is hajtottuk, amit kitűztünk magunk elé.

Ez volt az életében a legnagyobb kihívás? Volt, amikor eszébe jutott, hogy fel kellene adni?

Igen, ez volt az egyik legnagyobb, talán a legnagyobb kihívás az életemben. Pedagógus szüleim mindig arra tanítottak, hogy nem szabad a nehézségektől visszariadni. Az embernek „oda kell tennie magát”, és bizonyítani mind magának, mind a környezetének. Arra nevelt a sport is, hogy fontos az embernek küzdeni, sokszor verítékes munkával megdolgozni a céljaiért. Öt évvel ezelőtt vállaltam ezt a munkát, és egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy feladom. Nem vagyok az a típus, aki nem viszi végig azt, amibe belekezdett.

Milyen vezetőnek tartja magát?

Nem gondolom magamról, hogy mindent én tudok a legjobban. Nem érthetünk mindenhez egyformán jól. Az az elvem, hogy meg kell hallgatni másokat, teret kell engedni az összes terület szakemberének, és a véleményeket meghallgatva, azokra alapozva és a saját véleményemmel ötvözve kell meghoznom a döntéseket. Nem vagyok diktatórikus vezető, azt gondolom, ha szükséges, megengedőbb tudok lenni. Amikor viszont arra van szükség, hogy határozottan, gyorsan döntsek – megteszem.

Ön melyik Gyulai terméket szereti a legjobban?

Mindegyiket szeretem, de ha végiggondolom a környezetemben, a családomban, mindenképpen a Gyulai Kolbászt és a Gyulai Májast kell megemlítenem. Nem is tudom, mi lett volna velünk Gyulai Májas nélkül. A két lányom szinte ezen nőtt fel, amikor már kifogytunk az ötletekből, és nem voltak hajlandók megenni semmi mást, akkor ez volt a csodaszer, az utolsó lehetőség, erre mindig lecsaptak.Optimista vagy inkább pesszimista alkat?Optimista vagyok, a pesszimizmussal nem tudok mit kezdeni.

Említette a sport szerepét az életében. Milyen sportot űzött/űz?

Gyerekkoromban úsztam, és jó néhány évnyi kihagyás után, több mint tíz évvel ezelőtt ismét elkezdtem úszni. Néha járok versenyekre, de nem a versengés a fontos, hanem az egészségmegőrzés. Hetente többször próbálok munkakezdés előtt eljutni az uszodába. Az is a célom ezzel – és egyelőre úgy tűnik, nagyon jól működik –, hogy a lányaimnak példát mutassak. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy a nagylányom kiváló úszó, országosan is jegyzik az eredményeit, bajnok is bizonyos versenyszámban.

A lányok más területen is követik az édesapjuk példáját?

Bízom benne, hogy igen, bár még fiatalok, tizenhét éves a nagyobbik, tizenhárom a kisebb, serdülő lányok. Próbáljuk az útjukat egyengetni, jó értelemben nyesegetni a jellemüket, és a végeredmény – bízom benne – az lesz, amit a nejemmel szeretnénk.

Ön szerint melyek a legszimpatikusabb emberi tulajdonságok?

Az őszinteség, az egyenesség, a határozottság nagyon fontos a számomra.

És melyek a legkevésbé rokonszenvesek?

Nem szeretem, ha valaki képmutató. Ha valakit azon kapok, hogy nem őszinte velem, másnak mutatja magát, mint ami valójában, meg akar vezetni, attól nagyon „kiakadok”. A lustaság is olyan jellemvonás, amely nagyon nem fér bele az én világomba.

Munkatársai kiválasztáskor mely szempontokat tartja leginkább szem előtt?

Nagyon fontos, hogy szakmailag a topon legyen valaki, hosszú távon is magas színvonalon el tudja végezni a munkáját, és maximálisan „odategye” magát. Azt gondolom, a mai vállalatvezetőknek nagyobb HR-érzékkel kell rendelkezniük, mint régebben. Nagy kihívás manapság, hogy megtaláljuk az alkalmas munkaerőt. Itt, Gyulán tradíciója van a húsipari szakmáknak, de egyre kevésbé számít divatosnak ez a foglalkozás. Hosszú évtizedek óta gyakorlati képzőhelyként részt veszünk a szakképzésben, és azt látjuk, hogy folyamatosan csökken azoknak a gyerekeknek a száma, akiket vonz ez a szakma, és ez aggasztó a jövőre nézve.

Mit gondol, tíz év múlva milyen pozíciót tölt be a hazai húsiparban a Gyulahús Kft.?

Stabil tulajdonosi, pénzügyi és piaci háttérrel rendelkező középvállalat, mely több termékkategóriában belföldi piacvezető.

(Forrás: Élelmiszer Online)