Menü

Így védték a magyar termékeket a reformkorban

Már a reformkor törekvései között fontos helyet foglalt el a hazai gazdaság felemelkedése.

1842-ben Kossuth az ipartámogatás mellett érvelve egyik cikkében kifejtette, hogy amint az...

"...egyes embernek szüksége van az erősb elleni ótalomra, s csak ép ezáltal lesz szabaddá, ép úgy a gyöngébb - azaz nemzetgazdasági szempontból szólva - fejletlenebb nemzetnek is ótalomra van az erősb ellen szüksége, különben közöttük az úgynevezett kereskedési szabadság olly forma lesz, minő van a boros hordó s a pincér között, aki azt szabadon csapra üti."

Kossuth Lajos: Statusgazdasági tájékozódás

Mivel az 1843-44-es pozsonyi országgyűlésen az önálló magyar vámterület törekvése kudarcot vallott, a reformellenzék ezért a társadalmi mozgalmaktól, szervezkedésektől remélhette a hazai ipar eredményes támogatását. Kossuth megfogalmazásában.

"Csak társadalmi erélyes mozgalmak segítségével lehet ahoz remény, hogy csendes uton olly átalakulás eszközöltessék, minőt sok más helyütt csak forrongó rázkódtatás eszközölhetett."

A Védegylet vezetőinek aláírása a testület 1846. június 2-ai jegyzőkönyvén, forrás. Wikipédia

A Védegylet a magyarországi ipar védelmére 1844. október 6-án létrehozott egyesület. A Védegylet megalapítását először megyei szinten - Tolnában - a Perczel fivérek kezdeményezték még 1842-ben. A tagok arra kötelezték magukat, hogy hat évig csak hazai fogyasztási cikkeket vásárolnak. Példájukat  aztán más megyékben is követték.

1844. október 6-án az országgyűlési alsótábla üléstermében hozták létre a Védegyletet, melynek elnökévé Batthyány Kázmért, alelnökévé Teleki Lászlót választották. Az igazgató Kossuth Lajos lett.

Az alakuló gyűlésén elfogadott alapszabályai szerint a külföldi árut ki kell szorítani a hazai piacról, amelyet a honi ipar számára kell biztosítani. A Védegylet tagjai becsületszóra megfogadták, hogy tíz évig csak magyarországi árut vásárolnak: csak magyar mesterembereknél dolgoztatnak és olyan iparcikkből nem vesznek külföldit, amelyből belföldit is lehet kapni.

A Pesten szervezett központi egyesület mellett azzal szerves összefüggésben lévő vidéki fiókegyesületeket is alapítottak. A mozgalom csúcspontját 1845 nyarán érte el, amikor 146 osztállyal működött.

A Védegylet hatása alatt alakult 1 millió pengő forint alaptőkével egy gyáralapító részvénytársaság, melynek alakuló közgyülésén, 1845. április 13-án, Deák Ferenc mondott nagy lelkesedést keltő beszédet. Ugyanezen a gyűlésen szavaztak meg 50 ezer forintot egy vegyészeti-, 30 ezer forintot egy vasműgyár- és 20 ezer forintot egy festőgyár segélyezésére.

A bécsi kormányzat - a József nádor és Szőgyény László kancellár javaslatára - az erőszakos fellépéstől elállt, "csupán" adminisztratív eszközökkel igyekezett működését megnehezíteni.

A Védegylet a hazai ipart a belső fogyasztás, a tudatos vásárlás útján próbálta meg fejleszteni. A kezdeti lendület azonban hamar alábbhagyott. 1846. augusztus 20-án Kossuth lemondott igazgatói tisztéről, a társaság ettől kezdve csak névleg működött.

Politikai értelemben szerepe azonban sokkal fontosabb volt, mivel társadalmi, nemzetiségi, felekezeti különbség nélkül az egész ellenzék egyesítését volt hivatott megvalósítani. Tette ezt - eredeti szándékával ellenkezően - a kormányzat ellenséges magatartására mintegy reagálva. Hat évi fennállás után a Védegylet megszűnt.

Az iparfejlesztés kossuthi metódusát sem fogadták teljes egyetértéssel. Széchenyi az állam gazdaságbefolyásoló, társadalomszervező szerepét egész másként ítélte meg. A konzervatívok ellenpropagandát indítottak: az 1844-ben megszerveződő védegyleti mozgalmat antiliberalizmussal és gazdasági autarchiára törekvéssel vádolták.

"Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember."

  Széchenyi István

Forrás: veddamagyart.info