Már a piacon is átvágnak: ezt kapjuk magyar élelmiszer helyett

Az elmúlt 2-3 évben látványosan megnőtt a magyar termékek népszerűsége a hazai vásárlók körében. Ennek egyik bizonyítékaként kerültek forgalomba a magyar eredetet, a jó minőségű hazai termékeket jelző, különféle magyarmárka-védjegyek, tanúsítványok. A gyártóknak és a kereskedőknek viszont kifejezetten üzleti érdekükké vált a belföldi termékek hangsúlyos jelölése, ami kiterjedt olyan árucikkekre is, melyek származásukban, vagy a felhasznált alapanyagok eredetét tekintve nem nevezhetők annak.

Kínában "gyártott" makói fokhagyma piros-fehér-zöld szalaggal átkötve, brazil pirospaprika magyarnak tűnő csomagolásban: sorolhatnánk az elmúlt évek leghírhedtebb élelmiszer-jelölési botrányait. Szakmai szervezetek szerint a régóta szorgalmazott magyartermék-rendeletre és a hungarikum-törvényre még hónapokat kell várni, részben ez az oka annak, hogy még mindig sok a megtévesztő eredetjelölés.

Ma már inkább a magyart választjuk

A fogyasztók az elmúlt években soha nem tapasztalt mértékű, áttekinthetetlen és értelmezhetetlen formában megjelenő eredetjelölésekkel szembesültek, elsősorban élelmiszeripari termékeken. Az a társadalmi szándék, mely a magyar termékek fogyasztói szintű megkülönböztetését nemzetgazdasági, munkahely-megőrzési és munkahely-teremtési célból is szorgalmazta, összességében eredményesnek bizonyult, hiszen minden felmérés azt jelzi, a honi termékek iránti fogyasztói tudatosság és kereslet az elmúlt 2-3 évben számottevően megnőtt - állítja tanulmányában a Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség (FEBESZ) valamint a Teszt plussz fogyasztóvédelmi magazin.

A GFK Hungária Piackutató Intézet közvélemény-kutatása már 2009-ben mutatta, az átlagos magyar vásárló a hazai termékek - elsősorban a zöldség- és gyümölcsáruk iránt - növekvő affinitással viszonyul. A statisztikai adatok szerint a vásárlók többsége az azonos árfekvésű és minőségű termékek közül a magyar eredetre utaló árucikket választja, ami egyértelmű előrelépés azok után, hogy a korábbi években a magyar vásárlók még főként az import termékeket keresték.


A kedvezőtlen tendenciát gazdaságpolitikai eszközökkel is igyekeztek visszafordítani, de termelők összefogásával, alulról szerveződve is indultak olyan kezdeményezések, melyek a hazai termelés újbóli fellendítését, a magyar termékek rehabilitációját célozták meg, elsősorban a fogyasztók ismételt megnyerésével.


A tanulmány emlékeztet: a kis- és a nagykereskedelem szintjén tömegesen bukkantak fel eredetjelölések, a piaci árusoktól kezdve a legnagyobb üzletláncokig bezárólag: feliratos, ábrás, trikolóros jelzések áradatával találta magát szemben a vásárló, az áruházláncok többségének termékkatalógusai valósággal hemzsegtek a nemzetiszín zászlós árucikkektől. A fogyasztók esetleges megtévesztése mellett ez nemcsak a valóban magyar termékek előállítói és forgalmazói, hanem a magyar eredetet jelző tanúsítóvédjegyek kibocsátói és használói számára is üzleti hátrányt jelentett, és jelent mind a mai napig.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) vizsgált például egy olyan fűszerpaprikát, aminek a csomagolásán elhelyezett képek (szürkemarha-gulya, gémeskút, trikolór-szalag, stb.) azt a látszatot és benyomást kelthették a fogyasztókban, hogy a termék magyar eredetű, de a csomagolás hátoldalán az szerepelt, hogy a termék 70% import paprikát tartalmaz. Egy másik esetben az egyik áruházlánc "Magyar hetek" elnevezéssel akciósorozatot hirdetett. Az egyik üzletben azonban a "Magyar hetek" felirat alatt olyan tartóstejeket helyezett el, amelyeket Lengyelországban gyártottak. Ebben az esetben a termékek elhelyezésével megvalósított kommunikáció keltette azt a benyomást a vásárlóban, hogy a kihelyezett tejek magyar eredetűek.


A fogyasztóvédők óvatosságra intik azokat is, akik sokszor vásárolnak piacokon, és tudatosan keresik a magyar őstermelőktől származó tojást, zöldséget vagy gyümölcsöt, bízva abban, hogy gondosan megtermelt, kevesebb növényvédőszer-maradványt tartalmazó áruhoz jutnak. A tanulmány szerint általános és bevett gyakorlat a piacok világában, hogy az őstermelők, akár a szomszédban megvásárolt külföldi zöldséget vagy gyümölcsöt pár méterrel arrébb, a saját standjukon már "hazai", "tanyasi", "házi" vagy éppen "hungarikum" tábla alatt árulják - általában jócskán megemelt áron. A kötelező jelölés miatt tojást ilyen trükkel már nehéz eladni, de az egyiptomi paprika, a spanyol paradicsom, a szlovák burgonya így landolhat magyarként a gyanútlan vevőnél.

Javulóban a helyzet?

A tanulmány szerint a korábbi évekhez viszonyítva némileg kevesebb trikolórral, ábrás és szöveges eredetjelöléssel találkozhat a fogyasztó a magyar boltokban. Előrelépés, hogy vannak olyan áruházláncok, amelyek mellőzik a magyareredet-jelöléseket, vagy csak általános tartalmú, elsősorban plakátokon megjelenő szlogenekkel ösztönöznek magyar termékek vásárlására.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság tájékoztatásából is egyértelműen kitűnik, a hatályos törvények alapján a megtévesztő, valótlan tartalmú jelölések alkalmazóival szemben a jelenlegi, nem eléggé részletes jogszabály alapján nehéz fellépni. Vitathatatlan jogsértés állapítható meg azonban például akkor, ha egy magyartermék-jelöléssel szemben, más származási ország van feltüntetve a címkén.

Bár a GVH és az NFH több esetben is indított eljárást az áruházláncok megtévesztő jelölési gyakorlata ellen, ezen eljárások a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról rendelkező törvény (Fttv.) általános előírásain alapulnak. Az alapanyagok származását, a feldolgozás helyét és a nemzeti jelképek felhasználását egyaránt behatároló magyartermék-rendeletre előreláthatólag még legalább fél évet, a hungarikum-törvény életbe lépésére akár még ennél is többet kell várnunk.

A fogyasztóvédők azt javasolják, hogy fokozottan ellenőrizzük a magyarnak feltüntetett áruk származását, és ne a trikolórral párosuló, hangzatos reklámszlogenek, hanem a kötelező jelölések és a termékösszetétel alapján válasszunk.

Forrás: pénzcentrum.hu