Papp Krisztián Sándor, a Pa-Comp Kft. ügyvezető igazgatója: Piacvezető céget irányít a vidéki lelkész

A két hivatás összeegyeztethetőségéről, a családi gyökerekről, a cég nehezen induló sikereiről és a további tervekről is beszélgettünk Papp Krisztián Sándorral, a Paco márkát is forgalmazó Pa-Comp Kft. ügyvezető igazgatójával.

» Honnan indult a cég és mi volt a fő profil a kezdetekkor?

1993-ban indult a vállalkozásunk, ekkor alapították a céget a szüleim, nemrég voltunk tehát 25 évesek. Az indulás nem volt egyszerű. Édesapámnak volt az az ötlete, hogy a szárazbabot, lencsét lehetne kiszerelt formában, csomagolva árulni. Akkoriban sok mindenkinek volt otthon konyhakertje és sokan házilag termelték meg a sütéshez, főzéshez szükséges alapanyagokat. Az évek során ugyanakkor egyre nagyobb igény mutatkozott a csomagolt hüvelyesekre, kezdetben ezek közül az alapvető termékekkel, sárgaborsóval, lencsével, babbal, hántolt árpával, kukoricadarával foglalkoztunk 0,5 kg-os kiszerelésben. Fokozatosan próbáltuk kielégíteni a vásárlói igényeket és közben saját ötletek, fejlesztések is jöttek, bővítettük a termékpalettát is.

» Voltak nagyobb fordulópontok a cég életében?

Kettő ilyet is tudnék említeni. Az első, amikor a kezdetek kezdetén a debreceni Coop egy akkoriban nekünk hihetetlen mennyiségű, egy IFA teherautónyi, tehát mintegy 40 mázsányi sárgaborsót rendelt tőlünk. Ez volt az első komolyabb rendelésünk. Fontos pillanat volt ez, mert ezután kezdték megismerni a megrendelők a céget és egyre több ügyfelünk lett. A másik ilyen fontos fordulópont a 2000-es évek elejére tehető, amikor bevezettük az ISO 9001-et a cég életében. A tanúsítvány megszerzése nagyon fontos lépcsőfok volt a cég életében. Mi az átlagnál korábban vezettük ezt be, ami sok nehézséggel járt, de végül szerencsés döntésnek bizonyult. Később voltak olyan saját márkás tenderek, amelyeken nem is indulhattunk volna valamilyen ­minőségirányítási rendszer megléte nélkül.

» Hogy néz ki ma az Önök piaca Magyarországon és milyen a Pa-Comp Kft. pozíciója ebben?

Azt lehet mondani, hogy piacvezetők vagyunk, vagy legalábbis az első két hely egyikét foglaljuk el. Nagy piaci részt tudhatunk magunkénak a saját brandünkkel, a Paco-val, a Horeca szegmensben, a superfood termékek között és a sütési alapanyagokban is. Leginkább a száraz terményekre, sütési alapanyagokra, a bio termékekre és a superfood szegmensre koncentrálunk. Természetesen lehet még itthon fejlődni és új piacokat találni, amit termékfejlesztéssel tudunk elérni.Van exportunk is, ezt is szeretnénk erősíteni a jövőben. Az árbevételünk mintegy 12 százaléka exportból származik, ami jónak mondható ezen a piacon. Horvátországba, Szerbiába és Romániába szállítunk. Utóbbi számít a leg­nagyobb export­piacunknak, itt többek közt a Kauflandnak, a Reálnak, a Profinak szállítjuk a márkázott termékeinket. Ezen kívül van egy kis piaci részünk Kanadában és Angliában is.

» Mekkora mennyiségben gyártanak éves szinten?

Szárazbabból mintegy 1400 tonnát dolgozunk fel egy évben, lencséből nagyjából ehhez hasonló mennyiséget. Ezek a fő száraz terményeink, de most már harmadikként nagyon fontos termék a bulgur is, ami egyre inkább a hazai étkezési szokások részévé válik, ebből 7-800 tonnát dolgozunk fel, szemes és darált mákból mintegy 400 tonnát, ezek jelentős mennyiségnek számítanak. Egyébként tavaly egy jelentős beruházás eredményeként új üzemet adtunk át, amelyre egyrészt a kapacitás bővítése, másrészt a munkaerőhiány kiküszöbölése miatt volt szükség. Az új üzemben amit ­lehetett, automatizáltunk, új gépsorokat állítottunk üzembe, amelyekkel magas darabszámot tudunk elérni, 500 grammos tasakból percenként 80–85 darabot gyártunk. Nem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy nő a piac, de mi nem tudunk előre haladni.

» Mekkora növekedést sikerült elérni az utóbbi években?

Az elmúlt két évben szerencsére jó számokat sikerült elérni. 2008-2010 környékén nagyon nagyokat nőttünk éves szinten, előfordult, hogy dupláztuk a forgalmunkat. Jó időben mertünk megfogni üzleteket, de azzal nem lehet kalkulálni, hogy minden évben 50 százalékot nő az árbevétel. Az elmúlt 4–5 évben mintegy 3–5 százalékos növekedést produkáltunk, tavaly viszont megint egy 12 százalékos bővülést sikerült elérni és az idei első két hónap is jó számokat mutat. A tavalyi nagyobb növekedés egyébként a Horeca szegmens számlájára írható elsősorban, illetve a superfood kategória növekedése is jelentős tényező volt. A retail forgalom nagyjából stagnált 2019-ben. A Horeca és a retail kategória aránya mára 50–50 százalékra fejlődött.

» Kezdetben kizárólag helyi termelőkkel dolgoztak?

Az indulás környékén a termékek közel 100 százalékát belföldi forrásból tudtuk beszerezni. Később ez megváltozott és a termények egy részét külföldről – Szlovákiából, Csehországból, Ukrajnából – kellett behozni. A mai napig van beszerzésünk ezekből az országokból, de az elmúlt tíz évben például a sárgaborsó 80 százaléka ismét Magyarországról származik. Egyébként saját földterületünk jelenleg sincs, bértermeléssel viszont foglalkozunk és vannak olyan gazdák, akikkel hosszú évek óta kialakult stabil a kapcsolatunk.

» Hogyan változott a termékkínálat az évek során?

A kezdeti néhány termék után először a száraztermény-kínálatot kezdtük el kibővíteni. Aztán következett egy cukrászati és sütési alapanyagokkal foglalkozó vonal, darált dió, diós töltelék, mákos töltelék, vagy édesapám szabadalma, egy őrölt diót helyettesítő keverék. Később 1998–1999 környékén elkezdtünk ízesített kukorica extrudátumokkal foglalkozni és egy ideig ezeken belül bővíthettük a termékpalettát. Idővel aztán eljött az az időszak is, nagyjából 2005 környékén, amikor a saját brandünk mellett a cégek saját márkás termékeit is elkezdtük gyártani.» A saját márkás termékek forgalmazása szükségszerű lépés volt, vagy lehetőséget láttak benne és ezért kezdtek bele?Elsősorban lehetőséget láttunk benne. Észrevettük már akkor, hogy a hazai diszkontláncok elsősorban a saját márkájukat forgalmazzák, ezért úgy gondoltuk, talán érdemes belevágni. Ezt természetesen csak úgy lehetett elvállalni, hogy tudtuk: ehhez nagy volumen kell. Ugyanakkor szakítani kellett azzal a gondolkodással, hogy minél olcsóbb termék legyen a saját márkás csomagokban, ehelyett igyekezni kellett egy jó ár-érték arányt megtalálni. Régen a saját márkás termékeknek rossz híre volt, mindenki úgy vélte, hogy ezek gyengébb minőségűek. A száraz hüvelyesek jellemzője, hogy a termék minőségében nincs, esetleg a fajtájában van különbség.

» Mekkora részt képvisel a teljes termelésben a saját márkás gyártás?

Azt lehet mondani, hogy jelenleg nagyjából 60-40 ­százalék az arány a mi brandünk javára a saját márkás termékekkel szemben. A saját márkás termékek gyártása mindig bizonytalan terep, de régebben jóval kiszámíthatatlanabb volt, mint manapság. Mára eljutottak odáig a partnerek, hogy nem mindig az árat nézik. Nyilván, ha nagy az árkülönbség, akkor értelemszerűen lépnek a megrendelők, de minimális, 5–10 forintos árkülönbségnél nem borítják fel a jól működő, stabil beszállítói hátteret. Ma már azt látom, hogy fontosabb az, hogy legyen jó minőségű a termék és lehetőleg időben ott legyen a polcon. Mi szerencsére az évek során bizonyítottuk, hogy meg tudunk felelni a szigorú elvárásoknak.» Hogyan néz ki Önöknél a termékfejlesztés?Általában én jelölöm ki az irányt egy új termék kialakításakor, de természetesen teszteljük a már elkészült és legyártott termékeket. A száraz termények, például a bab esetében a beltartalom jelentős változtatására nincs lehetőség, ezért itt arra helyezzük a fő hangsúlyt, hogy megpróbáljuk elmozdítani onnan ezt a sokszor lenézett termékkört, ahova a közvélemény beskatulyázta. Az a célunk, hogy a babról ne elsősorban az ugorjon be az embereknek, hogy olcsó húshelyettesítő, hanem például a kedvező élettani hatásaira gondoljanak, vagy a magas rost- vagy fehérjetartalomra. A vörös babban például több antioxidáns van, mint a vörös áfonyában és még hosszan lehetne sorolni. Ezeket az információkat szeretnénk egy kicsit jobban tudatosítani a vásárlókban, például már az új csomagolásainkon is. Ezen kívül Vitaness márkanéven főzőtasakos termékekkel is kijöttünk a piacra, nemcsak rizs, hanem kuszkusz és bulgur is elérhető már ezen a néven.A termékfejlesztésben van egy nagyjából a következő öt évre vonatkozó tervünk, elképzelésünk, de ezen felül minden elkövetkező évet is részletesen megtervezünk, hogy mikorra és pontosan mivel szeretnénk kikerülni a piacra. Az idei évre például egy komoly dizájnváltást tervezünk, illetve ősszel kezdjük meg egy új telephely építését, ahol gyártó és kiszolgáló sorok lesznek a jelenlegi termékeinkhez.

» Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekre. Gyerekként már az induláskor is segítettek a szülőknek a cég körüli munkákban?

Igen, már a kezdetektől részt vettünk a cég munkájában az öcsémmel közösen, minden lépcsőfokot végigjártunk, csomagoltunk, árut szállítottunk, raktárosok, targoncások voltunk, ha kellett, karbantartóként dolgoztunk. Nem volt ebben semmi különleges, így láttuk édesapámtól. Neki nehezebb dolga volt, mint most nekünk, az alapok összerakása, a gépek beszerzése és átalakítása akkoriban is nagy kihívást jelentett.

» Evidens volt, hogy egy adott ponton átveszik édesapjuktól a cég irányítását? Önnek egy egészen különleges hivatása van, ami talán furcsa a mai üzleti életben.

Az elején még úgy volt, hogy én magam nem veszek részt az operatív irányításban, hiszen hittudományi egyetemre jártam, gyakorló református lelkipásztor is vagyok, korábban azt gondoltam, hogy ebbe az irányba megy az életem. A Nyírségben egy kis faluban, Nyírtéten vagyok lelkész már 2001 óta, jövőre lesz a 20 éves jubileumom. Ott is aktívan szolgálok, a cég életében pedig annyit vettem részt, amennyit akartam. Később mégis úgy alakult, hogy én vettem át az irányítást édesapámtól nagyjából 10 évvel ezelőtt.Korábban mindig mentem édesapámmal tárgyalásokra, beletanultam a beszerzőkkel való kommunikációba, jól beszélem az angolt, kiutaztam a termelőkhöz a világ minden pontjára és egyszer csak azt vettük észre, hogy fokozatosan átvettem az irányítást. Ezt egyébként ő sem ellenezte. Az elején még sokat ott volt a háttérben, hiszen mégis csak az életművéről, annak továbbfolytatásáról volt szó. Mára teljesen háttérbe vonult, a stratégiai döntésekbe sem szól bele. A tervekbe természetesen beavatom. Jelenleg öcsémmel együtt dolgozunk a cégben, mindketten ügyvezetők vagyunk, de a markánsabb részt én viszem. Jó vele a kapcsolatom, kiegészítjük egymást. Én inkább irányító típus vagyok, ő a végrehajtásban jó.

» Hogyan egyeztethető össze a lelkészi hivatás a kőkemény kapitalista vállalatvezetéssel?

Igazából nem is akarom szétválasztani a kettőt. Én annak idején Chicagóban voltam ösztöndíjon, majd amikor haza­kerültem, az esperesem küldött ki a mostani szolgálati helyemre, a tőlünk 30 kilométerre lévő Nyírtétre. Korábban nem is tudtam, hogy létezik ilyen település, ma meg már azt mondom, hogy én magam sem tudtam volna jobban választani. Így ugyanis mindkét feladatkörömben tökéletesen helyt tudok állni. Azt gondolom, hogy a két feladat összeegyeztethető, hiszen én oda-vissza profitálok mindkettőből. Az üzleti életben csak pozitív hozadékai vannak annak, hogy lelkész vagyok, illetve a lelkészi hivatásom is profitál abból, hogy a világi életben egy sikeres céget vezetek. A tárgyalások nagy részén ismerősökkel beszélek, akik tudják, hogy lelkész is vagyok, de új helyzetekben is elő szoktam ezt hozni és ilyenkor rögtön kicsit másképp állnak az emberhez a tárgyalópartnerek. Valóban nem mindennapos dolog, hogy egy lelkész ül a multicég tárgyalójában és az árakról beszélget. Volt olyan cég, ahol a beszerző partnernek a jegyesoktatását is én tartottam és én is adtam őket össze később. Sokkal emberibbé válnak így ezek a kapcsolatok, de természetesen mellette a matematikát sem felejthetjük el.Nemrég zajlott a templomunk teljeskörű külső és belső felújítása régészeti munkákkal együtt, ebben például remekül tudtam a világi tapasztalataimból profitálni. E két feladatköröm, vagy nevezzük hivatásomnak, sosem okozott belső konfliktust nekem. Egyfelől talán nem vagyok szokványos üzletember, másik oldalról viszont nem vagyok beskatulyázható lelkész sem. A gyülekezet így fogadott el, tiszta lapokkal játszottam, ez az Isteni gondviselés. Egyébként mindenben a gyülekezeti feladataim vannak az első helyen, ha kell, ezek miatt inkább átszervezek egy tárgyalást. Igyekszem teljes életet élni, a két fontos hivatásom mellett van egy rockzenekarom és szenvedélyem a vadászat is, e két tevékenységben remekül ki tudok kapcsolódni. A stabil és nyugodt hátteret pedig a család, a feleségem és két gyerekem adja mindehhez.

» A cég munkáját már eddig is több díjjal ismerték el, de mivel lenne elégedett a következő 4-5 évben?

Ezek a díjak azért hasznosak, mert elismerik munkánkat, és motiválják a családunkat és a kollégáinkat is. Az őrölt diót helyettesítő termékünk volt az Év terméke, négy éven keresztül Magyar Brand’s díjasak voltunk és édesapám lett az Év vállalkozója 2018-ban, ezek mind jó visszacsatolások. A következő évekre vonatkozóan pedig: nem mindenáron cél az árbevétel növekedése, de mégiscsak elengedhetetlen a rentábilis működéshez. Nem akarunk világcég lenni, a magyar piacon szeretnénk megtartani meghatározó szerepünket, az exportunkat legalább 50 százalékosra feltornázni, az árbevételünket pedig a jelenlegi 2,5 milliárd forintról öt-tíz éven belül 4–5 milliárd forintra növelni. A tervek megvalósulásában bízva, Isteni gondviseléssel tekintünk a jövőbe!

(Forrás: Termékmix Magazin)

VISSZA A HÍREKHEZ